Helyszín: Pordedone (I)

Beharangozó:

Kalandos megérkezés

“Meglehetősen kacifántos módon kezdtünk neki a felkészülésnek. Véleményem szerint rajtunk kívül más is beleesik abba a hibába ami mi, úgy hittük, hogy időnk mint a tenger az Italian Bajaig, hát nem így volt. Ferivel egy februári délután átnéztük tüzetesen a versenyautót, hát amihez hozzányúltunk az körülbelül minden tönkrement, a váltótól kezdve… de nem is sorolom. Alkatrészekre is sokat kellett várnunk, van olyan ami meg sem jött még a mai napig sem. Átalakulások mentek végbe a csapat felállásában, ez is még sok logisztikát vont maga után. Amikor végre a célegyenesbe kerültünk, és elkezdtük szervezni, hogy hogy, utazzunk Olaszországba akkor a drága navigátorom tájékoztatott arról, hogy a bal vállán kívül mindene fáj. Sokáig sínben volt az egyik keze, és a térde korábbi műtéte után ismét elkezdett fájni. A héten orvostól-orvosig járt még az indulás előtt is. De csak elindultunk.”

Lallerről sem feledkezzünk el, aki tavaly elszenvedett balesete után hosszadalmas rehabilitációs kezeléseket követően most új designal ás nagy részben átalakított motorral várja a pénteki rajtot.

“Első ízben teszem próbára magam Olaszországban, tavaly már eljátszottam a gondolattal, hogy elindulok, de akkor nem volt az Európa Bajnokság része, a világkupát pedig még nagy falatnak éreztem. Orvosi és családi felügyelet mellett készültem már arra a télen, hogy újra nyeregbe ülhessek, és őszintén szólva sosem tűnt még ilyen hosszúnak a szünet.” – mesélt Laller mosolygósan.

Ekkor még senki nem tudhatta mi vár a csapatra az M7-s és az időjárás jóvoltából. A 203-s kilométerig hibátlan volt minden az esőn és a havon kívül. Több órás várakozást követően kényszerűségből az autópályát elhagyva megindult a feltorlódott sor Eszteregnye felé, és következett a küzdelem az emelkedőkkel, kamionokkal, türelmetlen sofőrökkel és a nyári gumikkal. Miután megküzdöttünk minden hátráltató körülménnyel ezt követően már minden probléma nélkül átkelhettünk a magyar-szlovén határon. A hátralévő pár száz kilométeren folyamatos havazás mellett problémamentesen eljutottunk a versenyközponthoz.

Pénteken vár Imréékre és Lallerra is az adminisztratív és a gépátvétel. Délután, pedig a Meduna-folyó medrébe merészkedik be a több mint 120 nevező, ha az égiek is úgy akarják.

————————————————————————————————

1.nap:

Bonyodalmak az első napon

Megszokott módon a Fiera Pordenone látta vendégül a terep-rallye világkupa futam indulóit. Első ízben mindenkinek a szervizhelyét foglalta el a hangárok sokaságai között, majd következhetett a kötelező regisztráció. Imréék nem a legjobb időt fogták ki az adminisztratív átvételhez, mivel közel két órát álltak sorba a többi delikvenssel. „Borzalmasan nehezen tűröm ezt az órákon át tartó várakozást szeretem, ha már az elején minden flottul működik és gördülékenyen. Bízom a pozitívabb folytatásban.” – nyilatkozta Imre az adminisztratívon. Az órák csak úgy pörögtek, és már versenyfelszerelésben várták a versenyzők a 15:00, hogy az első motoros (Stéphane Peterhansel) rajtjával elinduljon a versengés a minél előkelőbb helyezésért a 20. Italian Bajan.

Horváth Laller számára minden új volt még az olasz futamon, nem igazán tudta mire számíthat így első körben. „Fő célomként azt nevezném meg ezzel a versennyel, hogy fel tudjam mérni magamban hol is tartok most több mint fél év kihagyás után. A balesetemet követően amint az orvosok engedték elkezdtem motorozgatni, hogy ne felejtsek el mindent és a kondim miatt se kelljen szégyenkeznem. Nagy vágyam volt már hogy egyszer eljussak ide és a nemzetközi mezőnnyel együtt versenyezhessek. Így este könnyű már beszélni arról, hogy mi is történt ma vele, de ott akkor nagyon nem értettem, hogy történhetett ez meg velem…. J Egy egyszer használt gumiban hogy mehet tönkre a mouse. Az SSS harmadik kilométerénél éreztem, hogy gáz van a hátsó kerekemmel. Lenéztem és forgott a felni, de a gumi meg sem mozdult, éreztem hogy gyötrelmes lesz még ez az előttem álló öt kilométer. Örülök, hogy újra itt lehetek a magyar versenyekről ismerős külföldi versenytársakkal. Az hogy hányadik helyen zárom a napot nem elsődleges számomra. Meg sem néztem az időmet, csak hogy holnap „sokáig” aludhatok, mert 10 óra után rajtolok majd csak. 🙂 – mesél csillogó szemekkel Laller.

A Varga Racing Team másik egysége számára sem volt eseménytelen az első szakasz. „Navigátorom teljes mértékben megállta a helyét még így is, hogy szegény egész héten orvosokhoz járt. Tudom, hogy bonyolult és komoly előkészületeket igényel egy verseny megszervezése,de az amit eddig láttunk, az botrány. Az itiner változást alig bírta elmagyarázni a rendező, megkért minket hogy várjunk holnap reggelig, és akkor írásos formában is meg lesz az hogy mi a változás a szombati szervizzel kapcsolatban. Az autó szuperül működik, a lényeg a lényeg. Várjuk, hogy holnap mi kerekedik ki a történetből. Szeretnék legalább ott végezni vasárnap ahol tavaly befejeztük, a 15. pozícióban.”

Varga Imre – Szegedi Ferenc páros a pénteki nap végére a 30. helyen áll összetettben, míg Horváth Laller a 15.helyen.

————————————————————————————————

2. nap:

Felemás vélemények

Nem lett boldogabb a Varga Racing Team autós egysége a mai távok után sem. „Valami gond van a váltóval, nem igazán működik úgy ahogy azt én sokszor szeretném, nincs sajnos lehetőségünk alánézni és orvosolni a problémát. Megyünk tovább, nem tudunk mit kezdeni most vele. A sentinel fergetegesen működik… sehogy sem. Egy orosz toyota mögött volt szerencsénk 10 km-n keresztül menni, ás szívni a porát. Amikor a STOP-ban összetalálkoztunk velük, és megkértük hogy  próbálja már ki hogy működik-e neki a rendszer rá kellett döbbennünk hogy totál káosz van és egyik sem csinál semmit. Beszorult Iminek a levegő.” – panaszolta el Imre.

„Próbálok mindig derülátóbb lenni, mint az Imi, de én sem tudok túl sok jót elmondani a mai szakaszokról. Attól hogy ilyen sokat mentünk ugyan azokon a szakaszokon, annyira megromlott a pályák minősége hogy arra már szavak sincsenek. Féktávon és kigyorsításoknál borzalmasan szétrázza az embert és a gépet is. Egyik alkalommal Iminek be is szorult a levegő, percekig éles volt a fájdalom. Az pedig, hogy az utolsó szakaszokon már ránk is sötétedett csak emelte a történet fényét. Egész nap hajlított térdekkel ülni, és zötykölődni a pályákon nem tesz túl jót a térdemnek, amikor csak tehetem kiszállok az autóból, és átmozgatom magam. Nem tudom pontosan mi lehet, mert mindig máshol fáj. Nincs már sok hátra a versenyből, kibírom én akár hogy is fáj.” – mondta Feri.

Többi autós egység számára is felemás véget ért a szombati nap. A Lónyai Pál – Garamvölgyi Zoltán páros a 16. helyen ért célba, míg Korda Erik és Fábián Csaba feladta a versenyt.

Horváth Laller számára a mai nap maga volt a valóra vált álom. Az elejétől a végéig, minden percét élvezte. Annak tudatában, hogy nem nyomasztja a pozícióért vívott harc súlya, kimarad a vérre menő csatározásokból az idővel és a versenytársakkal. Arra összpontosít teljes mértékben, hogy minél több versenykilométer legyen benne és a motorjában a hazai bajnokság kezdetéig.

Hazánkat képviseli még a 20. Italian Bajan, Hodola Richárd, akinek ma eltűnt az ötödik sebességi fokozat a motorjából, a 10. helyen áll. Somfai Mátyás a FIM Világkupán indulók mezőnyét erősíti, aki ma a 8. pozícióban ért célba.

————————————————————————————————

3. nap

Felszabadult célba érkezés 

A Varga Racing Team csapata mindent megtett annak érdekében, hogy beérjen a célba a 20. Italian Bajan, és mind Varga Imre – Szegedi Ferenc párosa és Horváth Laller is fülig érő mosollyal az arcán állt be a nap végi gyűjtőbe.

Vasárnapi nap folyamán hatszor várt még a versenyzőkre a lerövidített Itália-i szelektívek. Varga Imréék a a szombati napot a 20. helyen zárták, és innen már csak előrébb szerettek volna lépni. Két kör után visszatértek az egységek a Pordenone-i Fiera szervizterületre, amikor a következőket mondta Imre: „Nagyon ráz még minidig a pálya, ez a lehető legnehezebb, ezt jól viselni, bele sem merek gondolni mit érezhetnek a motorosok, bár ők legalább fel tudnak állni. Volt egy olyan szituáció, amikor olyan lelépő volt a folyómedernél, hogy érkezéskor a Ferivel összefejeltünk. Mi lepődtünk meg a legjobban, jót nevettünk rajta. Rég volt az Adrenalin Kupa, tavaly októberben, jó megint versenyautóban ülni, vasárnapra el is kezdem még a végén élvezni a versenyt? J”

Horváth Lalleréknek másként volt kitalálva a vasárnapi nap, amikor az autósok még épp hogy elrajtoltak az első szelektíven, a motoros világkupa futam él menői, már a szervizben voltak, mivel ők kezdtek a legkorábban. Laller elmondása alapján semmi gond nem volt se a motorral se a pályával az ő részéről, egyetlen kis sérülést szenvedett a versenyző, egy ág megkarcolta az arcát. A szervízbe amikor bejött, mindenkire a frászt hozta, azt hitték a csapattársak, hogy komolyabb a gond, de Lallernak fogalma sem volt, hogy miért néz rá mindenki megbotránkoztatott arccal.

Nap végi szakaszt a szervezőknek le kellett állítania, mivel a 233-s rajtszámú Kushchynskyy – Lytvinchuk sajnálatos balesetet szenvedett az utolsó szelektív felénél. Ők azzal a Nissan Pick Up-al versenyeznek, amivel Kis Sándor és Czeglédi Péter kétszer bajnok lett. Dolog érdekessége, hogy Kiss Sándorék féltengelytörést szenvedtek itt az Italian Bajan 2008-ban, az idei balesettől 200m-re. Ez az autó sokat kibírt már Czegoval, hiszen tavaly a Baja Carpathian Korda Erikkel is borultak egy nagyot. Most Kushchynskyy-nak, a pilótának válltörése lett a mederben elszenvedett balesettől, és a tűzoltóknak úgy kellett szétvágnia a bukócsövet a bal oldalon, hogy épségben és további sérülésektől mentesen kiemeljék a pilótát.

Magyarjaink méltóképpen képviselték hazánkat a 20. Italian Bajan. Szalay Balázs – Bunkóczi László a 8., Lónyai Pál és Garamvölgyi Zoltán a 15. és Varga Imre – Szegedi Ferenc páros pedig a 19. helyen fejezte be a futamot. Imre e-képp nyilatkozott a verseny végén: „Az utolsó körre jött meg a kedvem az egészhez, annyira felszabadultan autóztunk Ferivel, hogy az leírhatatlan. Nem is éreztem annyira dobálósnak a pályákat, nem éreztem azt sem, hogy a váltóval lenne valami. Gyorsan mentünk, amennyire csak a körülmények engedték, még bírnék menni még egyszer ennyit. Tavalyi helyezésünkön nem javítottunk, de sokkal jobban éreztem magam, mint akkor. Komolyabb mezőny is jött össze, mint az előző évben, egyáltalán nem vagyok csalódott. Jövőre itt, ugyan ekkor folytatjuk.”

Egyetlen quados versenyző Magyarországról Somfai Mátyás volt, aki 8. helyen fejezte be a versenyt, míg a motoros Európa Bajnokságban (UEM) induló Hodola Richárd 10. lett, míg a Varga Racing Team motoros versenyzője, Horváth Laller a kategóriájában a második helyen végzett, összetettben pedig a 15. pozícióban tudott maradni.

Varga Racing Team legközelebb az első magyar bajnoki futamon áll rajthoz, már teljes egység-számmal, kiegészülve Heiszer Károllyal, a Toolimpex Kupán. A verseny 2013. április 12-14 között kerül megrendezésre Nagykállón, így van pont egy hónapja a versenyzőinknek, hogy felkészüljenek.